Szombaton reggel 8-kor kinn voltam a tavon. Már viszonylag sokan lógattak, de a kedvenc helyem még üres volt, így hamar le is foglaltam magamnak.

Ez a kedvenc hely dolog egyrészt babona, mivel a legutolsó rekordhalam is innen fogtam, másrészt praktikus választás is: A tó hosszú oldalán van a hely, középtájt, és gyakorlatilag akadó mentes, ami a könnyített szerelék miatt fontos szempont.

A kipakolást követően elkészítettem az etetőanyagot. 1,5 kg CarpZoom Carp Fiesta feederes etetőanyag 50 ml CarpZoom epres aroma 400 ml vízhez keverve, majd további 200 ml vizet felvett még az etetőanyag. 15 percig hagytam állni, majd 3 marék
10 mm-es CarpZoom Black Carp pelletet és 1 doboz konzervkukoricát adtam hozzá.

A szerelékemet 24 mm-es főzsinórra szereltem. Egy 25 cm-es Korda szilikoncső, majd egy 28 g-os Korda talpólmos Method Feeder kosár került fel rá. A kosár után egy 8 mm-es gumigyöngy-ütköző került a zsinórra, majd végül egy 8 mm-es Quick-cange forgó.

A horogelélkém 15 cm-es 12 lb-s fonott zsinór volt, amire egy 8-as Korda Widegape horog került Knotless-knot kötéssel. 16 mm-es CarpZoom Halibut pelletet használtam csalinak, melyet kb. 5 mm-re engedtem le a hajszálelőkén a horog öble alá, egy fehér pelletstopperrel megütköztetve.

A felszerelés összeállítása és az etetőanyag bekeverése közben figyeltem a tavat. A pontyok jellegzetes túrásnyomait (melyek rendszeres kis buborékok, burványok formájában látszanak a felszínen), a parttól mintegy 3 botnyi távolságban láttam a legintenzívebbnek. A mellettem horgászó kolléga is ilyen távolságra, mintegy 10-15 méteres távra dobott, és fél óra alatt 2 kapást regisztrált innen.

Alapozó etetésként tehát erre a távolságra, mintegy 12-15 méterre dobtam be 5 kétkezes gombócot, majd rövid (3-4 perces) kivárást követően rádobtam a szerelékemet az etetésre.

Az első pontyom elég hamar, mintegy 5 percen belül jelentkezett. Egy 4 kiló körüli, szép nyurgaponty személyében. Szákolást követően vettem észre, hogy a fényképezőgépemet ismételten otthon felejtettem. Mivel nem tudhattam, találok-e olyan sporit a parton, aki hajlandó a fogásaimat egyenként regisztrálni, ezért beraktam a haltartót a vízbe, mondván a nap végén egyben lefotóztatom a terítékre kerülő halakat. Ezután újra megttöltöttem a kosarat, és ment vissza az etetésre a szerelék.

A következő hal viszont átrendezett mindent. Nem telt el újabb öt perc, amikor újra kapásom volt, ezúttal éreztem a boton, hogy szokatlanul nagy tömeggel van dolga. Szerencsémre a hal nyílegyenesen a part felé tartott, így viszonylag gyorsan megnyertem 8-10 méternyi zsinórt. A part közelségét megérezve hevesen fordult, és lendületből lazán vissza is vette az addig feltekert zsinórt. A kirohanás erejéből már sejtettem hogy nagyobb zsákmány akadt a horogra.

Mintegy 5 percig tartott a fárasztás, aminek a végén sikerült egy gyönyörű tükrös pontyot megszákolni. Kiemelve a szákot már láttam, hogy valószínűleg megvan az új rekordom. Két szomszéd is átjött gratulálni, az egyikük hozott egy mérleget is magával. Megmértük: 10,4 KG-ot mutatott a mérleg, majd a szákot üresen visszamérve 0,6-ot, így éppen a tizes álomhatár alatt maradt a hal 9,8 KG-os súlyával.

A gyönyörű fogást látva mindkét szomszéd felajánlotta a fényképezőjét, így gyors fertőtlenítés és fényképezkedés után már engedhettem is vissza az új rekordomat.

A felajánlott lehetőséget kihasználva a korábbi 4-es pontyot is gyorsan lefényképeztettem, majd ő is mehetett vissza a tóba.

Mire mindez lezajlott, kicsit feltámadt a szél, és valószínűleg az alapozó etetést is letakaríthatták a halak, mert újra felcsalizva és visszadobva a szereléket má nem jött a gyors kapás. Nagyjából 3-5 maréknyi etetőanyagot rakhattam már a vízbe a Method kosárral, mire kicsit alábbhagyott a szél és újra látni lehetett a halak táplálkozási jeleit. Ekkor azonban már bentebb jártak a tó közepe táján. Mintegy 30 méterre a horgászhelyemtől.

Távot váltottam hát, és néhány gyors dobással pár marék etetőanyaggal felépítettem egy újabb kis etetést most már 30 méter körüli távon. Az első féltucat dobás nem hozott eredményt, de ahogy lassan bekerült egy nagyobb mennyiségű etetőanyag, a halak érdeklődését sikerült felkeltenem. Mintegy fél órás kapástalanság után beindult az új etetés, és két 4-es körüli pontyot sikerült a korábbiakhoz hozzáadni. Mellettük 1,5-3 kilós tartományban is jött néhány ponty, plusz egy kicsi, de borzasztóan éhes kárász. A kis falánk szájában a 16 mm-es pelet és a 8-as horog csak úgy fét be, hogy kipeckelte a száját. De azért bőszen ráharapott...

Délben a szomszédok összepakoltak. E-mailcím egyeztetést követően megígérték hogy küldik a fogások képeit.

Délután ismét egy csöndesebb időszak következett. Egyik etetés körül sem mutatkoztak reménykeltő jelek, így egy-egy kosárnyi etetőanyaggal próbáltam rátalálni a pontyokra, de eredménytelenül.

Délután kettő körül a reggeli etetés környékén ismét megjelentek a túrásnyomok, így újra ide koncentrálva elkezdtem felépíteni egy újabb etetést a maradék etetőanyagomból. Ismét szépen beindult a fogás, 2-3 kiló közötti pontyok jelentkeztek. Az utolsó marék etető 3 óra körül, már pakolás közben hozott még egy 3-as forma pontyot zárásnak, majd bepakolva az autót fáradtan és boldogan indultam haza.

Hajszál híján nem lett ugyan meg a 10 kilós álomhatár, de így is majd 1,5 kilót javítottam az eddigi rekordomon.

Délután SMS-ben megkaptam a rekordfogás képét, és egy igéretet, hogy a többi kép is érkezik E-mailben hamarosan.

Azóta az új háttérképem megvan a telefonomra :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.